Pagi vagyok, akvarellfestő.
(Contemporary watercolor artist, Lyrical Texture Watercolor)
Régi házak, utcák és hangulatok kelnek életre a festményeimen. A színek nálam emlékeket idéznek és történeteket mesélnek – néha gyógyítanak, máskor csak megállítanak egy pillanatra. Úgy festek, mintha meg lehetne állítani az időt, és bárki beléphetne a képbe.
Ezen az oldalon a legújabb képeimet látod.
A képeim megvásárolhatók – minden darab egy új otthon történetévé válik.
Technikám :Color Glide Layering + Scratching + mixed média
Ezt a technikát én neveztem el így.
A színek nálam nem keverednek, hanem egymásba siklanak – mint az emlékek, amikor a múlt átcsúszik a jelenbe. Ez a rétegzés nálam nem eltünteti a korábbit, hanem tovább élteti: minden új szín alatt ott lélegzik a régi.
Scratching: számomra nem puszta kaparás, hanem fényidézés – ott is megcsillan, ahol csak a szívem látja. A textúrák ezáltal kézzel foghatóvá, szinte plasztikussá válnak.
mixed media : a képeimen más anyagokat és különleges textúrákat használok.
olajpasztell, speciális kollázs és textúrapapírok, gouache festék, tinta,
Stílusom : expresszív lirai realizmus
A valóságból indulok, de a képeim emlékezéssé szelídülnek – ahogy egy rég látott utca képe is valami más, személyes történetté válik bennünk idővel.
👇 Görgess le a legfrissebb bejegyzéseimhez
Ez vagyok én — színekben, fényben, és minden ecsetvonásban egy kicsit hazatérve.
Egy pillanat...
Egy pillanat, amikor az éjszaka és a nappal egyszerre lélegzik.
(Kortárs magyar akvarell)
Pagi
Egyszer volt...
Egy forma. Egy felület. Egy fény, ami néha még végigsiklik rajtuk.
Van, ami nem tűnik el. Csak átalakul csenddé. Nem magyaráz.
Csak hagyja, hogy észrevedd.
(Kortárs akvarell képek)
Pagi
Húsvét
Húsvét.
Túl sok volt benne a kényszer, az erőltetett vendéglátás, a feszengés. Volt idő, amikor letagadtam, hogy otthon vagyunk. Bezárkóztam.
Most valahogy más volt. Talán először.
Megkérdeztem, miről is szól ez az egész.
Aztán jött a csend...
A történet folytatását meg találod az embermesék old
🖊️Ha szereted az ilyen történeteket, kövess – itt még sok van.
pagi
Umbria
Városi séták II.
Umbriát középkori eredetű kis falvak és városkák hálózzák be.
Macskaköves utcái ma is őrzik a régi idők nyugalmát.
A keskeny sikátorokban sok ház ajtaja résnyire nyitva marad – mintha a múlt és a jelen egyszerre lakna bennük.
Az ajtók mögül meleg fény szűrődik a lépcsőre, a küszöbön pedig egy cserép fehér virág jelzi:
ez a ház ma is él.
Pagi
Donna Mirella
Szél, eső, macera...
Nem kényelmes, és nem is elegáns…
de legalább nem veszem magam túl komolyan. 😀
Pagi
Az emlékké szelídült fények
Az emlék nem kopott el, csak most más színben világítja meg a napfény.
Hiszen akkor, amikor történt, és még nem emlék volt, hanem maga a történés, ragyogó fényekben fürdött.
Lágy, meleg rózsaszínek, tompa sárgák,
itt-ott némi türkizkék és sok-sok szikra.
Pontosan úgy, ahogy...
Afolytatást megtalálod az embermesék egy percben oldalon.
Pagi
Párizs, 1920 – Randevú a boulevardon
A köveken könnyű léptek, a levegőben apró titkok.
Egy férfi és egy nő – mintha csak véletlenül találkoztak volna.
Mégis ott egy félmosoly, egy lopott pillantás.
Egy párizsi délután már csak ilyen.
Talán egy randevú…
talán valami sokkal fontosabb kezdete.
Pagi
Egy igazi kihívás
Volt úgy, hogy egy téma egyszerűen nem akart a kezem alá dolgozni. Ez a festmény is ilyen volt. Nem éreztem, nem találtam a hangját, és bevallom, utáltam minden ecsetvonását. De néha a legnagyobb kihívások szülik a legérdekesebb történeteket. Most, hogy kicsit máshogy nézem, talán mégis van benne valami izgalmas. Mit gondolsz?"
Pagi
Az öreg söprű
A söprű végén már kikandikált pár fáradt szál, s a gazda csak legyintett rá.
– Nem baj az, öreg barátom.
Se’ ember, se’ söprű nem antul' jó, hogy új. A jó munkát az csinálja, akinek a keze megtanulta az életet.
Azzal vigyázva, a konyhaajtó mögötti a sarokba támasztotta a seprűt.
Az volt ennek a seprűnek az otthona születése óta...
A történet folytatását az ember mesék egy percben oldalon megtaláljátok.
Pagi
Amikor...
A fal még őrzi a délutáni nap melegét, a korsó pedig csendben öleli a nap utolsó simítását.
Az ajtó mögött már hűvös árnyék gyűlik, de a fény még egy pillanatra megpihen a kövön.
Pagi
A fény érintése
Pagi
Egy párizsi délután
Egyetlen lépés a boulevardon,
és az idő megáll egy halk hangra.
Pagi
Ahol az idő is megpihen
Ez a ház már akkor is itt állt, amikor még nem sietett senki.
Az ajtók nyikorgása, az asztal karcolásai és az óra megállásai mind megmaradtak benne, mintha az idő nem elment volna, csak leült egy kicsit pihenni.
Aki belép, nem vendég – hanem emlék.
Pagi
Egy marék tavaszi fény
Szétfröccsent egy marék reggel.
A víz nem mesélt, csak nevetett.
Az ecset ma csak fényt és levegőt festett.
Pagi
1956
A kép színesnek született, de a híradó fekete-fehérben adja.
Friss hírek:
a sparhelt túlélte a századot.
A kanna még mindig dolgozik.
A festő pedig megint a múltban turkál.
Véletlen? Aligha.
(Original watercolor painting)
Pagi
Forrpont
A papír már sírva könyörgött, a fulladásos halál utolsó hörgéseként.
Rostjai telítődtek, tiltakoztak: egyetlen korty festéket sem bírt tovább elnyelni.
A festő csak állt, a fogához kocogtatta a márkás, puha mókusszőr ecset végét.
A fejét oldalra billentette – mintha minden gondolatot egyetlen oldalra szeretett volna összeterelni....
A folytatást megtalálod az
Embermesék oldalon.
Pagi
Nagyikám fránya vizeskannája
Gyerekkoromban a nagymamám nyári konyhája jelentette számomra az otthon érzését. Bár ezt akkor még nem tudtam – csak egyszerűen imádtam ott lenni.
Olyan volt mint minden más falusi nyári konyha.
A hatalmas, kopott asztal, a zöld vitrines stelázsi és a régi, gáztűzhely – a közepén egy nagy sütővel, amit csak „ler”-nek hívtunk.
Az asztal alatt pedig vizeskorsók álltak! Glédában!....
A történet az Életek és történetek oldalon folytatódik. Várlakot ott szeretettel.
Pagi
A kenyér és a kávé
A kenyér már akkor mosolygott a pirítón, amikor a kávé még álmosan ásított a bögrében
– Egy ilyen formás, fitt szeletecske, mint amilyen én vagyok – írult -pirult örömében a kenyérszelet.
– Látod, kávé! Én még ötnaposan is ropogós vagyok. Mit ropogós, egyenesen roppanós! Szaftos, kellemes, teljes kiőrlésű rozs lisztből, apró magvacskákkal. Fecsegett tovább a beképzelt kenyér, észre sem vette, hogy a hátsója gyanúsan feketedik...
a beképzelt kenyér sztorija, az Életek és történetek oldalon folytatódik.
Ha szeretnél még kulisszatitkokról olvasni, nézz be a facebook oldalamra.
👉 Színek Varázsa Pagi Művészetie
És ha kivancsi vagy valamire, lépj kapcsolatba velem.